204 / 2019-2020

 

A kisfiam januárban született, egy hirtelen fellépő terhességi betegség miatt két hónappal a vártnál korábban. A kis súllyal, korai terhességi héten született babákat a kórházak koraszülött intenzív (PIC) osztályain ápolják, ahol állapotuktól függően rövidebb vagy hosszabb ideig maradnak inkubátorban. A babák még nem tudnak elegendő mennyiséget szopni, ezért mesterségesen, gyomorszondán keresztül táplálják őket. Ehhez az anyák lefejik az anyatejet, melyet sterilizált üvegbe töltve visznek három óránként a PIC osztályra. Fejés előtt fertőtleníteni kell a kezet és a mellet, a PIC osztályra belépve a többlépcsős fertőtlenítés szabályai szerint kell a steril köpenyt felvenni, kezet mosni, a tejesüveget kívülről fertőtlenítő kendővel áttörölni. Miközben az inkubátor tetejére teszik az üveget, az anyák rövid időre láthatják is a gyermeket.

Harmincnégy napig voltunk kórházban. Naponta hatszor fejtem. Kétszáznégy tejesüveget vittem a kisbabámnak. Miközben az üveggel a kezemben mentem a kórházi folyosón, az út idejére boldoggá tett a tény, hogy tejet termel a testem, és így a köztünk lévő távolság, az inkubátor plexifala és a pirosan világító gépek ellenére mégiscsak gondoskodni tudok a gyermekemről. Az anya-gyermek kötődést kis üvegekbe töltve tapasztaltuk meg először. A tejesüvegek rendszeres fényképezése a legmélyebb szakaszokban is nyújtott némi vigaszt azáltal, hogy egy pillanatra kívül helyezett a nyomasztó kórházi helyzet valóságán.

A kétszáznégy tejesüvegből nem mindet fotóztam le, a hiányzó képeket egy évvel később készítettem el. A kórházban, telefonnal készített fotók összességét archívumként kezeltem, melyekből kollázsokat állítottam össze. A kollázsok idővel egyre több réteggel gazdagodtak, festett és rajzolt elemeket, áttetsző nyomatokat, fényeket és digitális manipulációt is alkalmaztam. Miközben a régi képek feloldódtak és a feloldódás nyomán új képek keletkeztek, végre én is szembe tudtam nézni a traumával, és a képkészítés öröme által eljuthattam a gyógyulásig.