Fátyol Viola

A sorozat saját gimnáziumi élményeken alapul, melyeket tíz évvel református gimnazista diákságom után próbáltam új minőségbe transzponálni. A képek egyfelől a vidéki egyházi iskola világának lenyomatai; az elzártság, a hagyományok és a formák fontosságának, valamint a kamaszkor sajátos tapasztalatának sűrítményei. A sorozat ugyanakkor mégsem az iskola komplex szociális és kulturális jelenségvilágáról szól, nem is a fotókon szereplő diákok életéről, érzéseiről, szubjektív tapasztalatairól. A balladaszerű képek és jelenetek valójában saját emlékeim és elképzeléseim projekciói, melyekkel az iskolára, és az iskolában töltött évek identitásformáló erejére tekintek. A képeken szereplő fiatalok közti empatikus kapcsolat lett a sorozat mozgatóereje, a közösség és az együttlét mint megtartó erő felmutatása vált a projekt céljává.